Minimalista WMN-ek

  • 2017. július 26.
  • Abigail
Szerző: 
A látszat talán az, hogy a WMN igazi hedonista-maximalista társaság, de van azért nekünk egy kisebb, minimalista szárnyunk is. A környezettudatos Pásztory Dóritól kaptam például a kedvenc hordozhatós kávés poharamat, a sok más mellett a háztartási szemétmennyiség csökkentésében is élen járó Zimre Zsuzsának hulladékfeldolgozó tyúkjai vannak, és a legprofibban minimalizáló Kárpáti Jucitól kaptam kölcsön a rendrakás védőszentjének, a japán Marie Kondónak a könyvét, ráadásul együtt ültünk csillogó szemmel Bea Johnson hulladékmentes előadásán. És mivel látok esélyt arra, hogy bizonyos dolgokban simán megtéríthetőek a hedonista-maximalisták is, íme, a WMN-szerzők szűk magjának kedvenc minimalista és hulladékmentes praktikái. Prónay-Zakar Gina írása.

1. Nem veszünk PET-palackos ásványvizet

Percenként egymillió műanyag palackot vásárolnak az emberek világszerte, írta meg a Guardianre hivatkozva az MTI pár napja, ennek töredékét hasznosítják csak újra, sajnos a többsége a szeméttelepekre és az óceánba kerül, irtózatos károkat okozva a természetes élővilágban. Lássuk be, kevés értelmetlenebb és a környezetet jobban terhelő dolog van, mint a felfoghatatlanul nagy mennyiségű palackozott víz és üdítőital. Többünk használ BPA (biszfenol A, a műanyag termékekből leggyakrabban kioldódó, egészségre ártalmas kemikália)-mentes kulacsokat, amelyeket egyszerűen csapvízzel vagy tisztított vízzel töltünk újra. Kalapos Éva Veronika is vízszűrős kancsóval tette meg az első lépést a hulladékmennyiség csökkentése felé, szerintünk ez már egy nagyon nagy lépés. Legyél te is olyan, mint Évi, örülj neki, hogy olyan országban élsz, ahol iható a csapvíz, és soha többé ne vegyél ásványvizet.


2. Nem veszünk eldobható pohárban kávét

Pásztory Dóritól kaptam egy nagyon helyes és praktikus, bambuszrostból készült kávés bögrét, amit biztonsággal taperolhatok akkor is, ha tűzforró kávéval van tele, és le is tudom zárni, vagyis nem fog kilötyögni a kávém belőle. Ha hosszabb útra indulok, meg tudom tölteni az otthoni kotyogósból lefőtt kávéval, vagyis nem kell méregdrága koffeinnel biztosítani a túlélésemet egy benzinkútnál.


3. Nem kérünk zacskót a boltban

Kárpáti Jucit, Pásztory Dórit, Zimre Zsuzsát és engem is könnyen felismerhettek a boltokban arról, hogy saját textilzsákokba pakoljuk a vásárolt termékeket, és nagy, csinos bevásárlótáskákban visszük el a zsákmányt a kocsiig. Én az anyukámat kértem meg a nejlonzacsik kiváltását segítő vászonszütyők megalkotására, ő pedig meg is varrta különböző méretekben és záródási megoldásokkal. Remekül működik. Ha valami fatális véletlen miatt nincs nálam a saját zsák, akkor legfeljebb egy zacskót veszek, és nem pakolom az összes zöldségfélét külön-külön nejlonba. Amennyi zacskóm mégis összegyűlik, azt felhasználom kutyakaki-gyűjtésre. (Erre még nagyon keresnék egyébként városkompatibilis és környezetbarát megoldást. Ahol van jól záródó gyűjtő, ott a kéretlenül bedobált reklámújságokba csomagolom a – szerencsére még csak tízkilós – eb végtermékét.)

4. Nem használunk betétet/tampont

Ennek a témának nálunk egyértelműen Pásztory Dóri az élharcosa. Dóri kizárólag menstruációs kelyhet és mosható tisztasági betétet használ, és mély lelkiismeret-furdalást érez a mai napig, hogy amikor kisfia, Barni született, nem próbálta ki a mosható pelenkát, így rengeteg szemetet termelt az eldobhatóval.


De azóta teljes szemléletváltáson ment keresztül, mint annyian a szerkesztőségben, és teljes lelkesedéssel hirdeti a női intimtermékek területén is a hulladékmentességet. Engem például máris rávett a menstruációs kehelyre.. Dóri a képen is látható arctisztító kendők sikeres bevezetése után most akar átállni a textilzsebkendők használatára a papír helyett. Zimre Zsuzsa már sok éve is nagyon tudatos volt ezen a téren: komposztálható pelenkát adott a gyerekre, és sosem használt popsitörlő kendőt.
 



5. Nem vásárolunk felesleges ruhákat

Kárpáti Judit a csapatunk egyik legelszántabb zero-waste és minimalista aktivistája, aki hihetetlen magasságokba emelkedett már ezen a téren. Juci azt mondja, hogy ennyi idősen már kialakult ízlése van, felesleges rongyokra nincs szüksége, van egy alapruhatára a kedvenc színeiből, néhány alkalmi ruhája és farmere. A nagy változás első jele az volt nála, amikor hatalmas zsákokkal kezdett beállítani a szerkesztőségibe, és újabb, meg újabb, fölöslegessé vált gyönyörű ruhadarabokat osztott szét a csapat csillogó szemű hedonista-maximalista szárnyában. Azóta is tartja magát ahhoz, hogy ha túl sok ruha kezd összegyűlni a családban, azonnal elkezdi elajándékozni azokat. Bizony, akit megfertőz a minimalizmus, gyorsan rájön, hogy meglévő ruhatára legfeljebb tíz százalékát használja, így a következő vásárlásait lényegesen tudatosabban kezdi megszervezni.



6. Nem kenünk magunkra bármit

A legtöbb nő fürdőszobájában hegyekben állnak a (lejárt szavatosságú) speciális krémek, dezodorok, samponok, balzsamok, pedig egyáltalán nem biztos, hogy ennyi kencére van szükségünk. Spanyolországi életem alatt szoktam rá arra, hogy egy ökoszappant használtam az arcomra, a mosakodáshoz és a hajmosáshoz, sőt borotvahab helyett is, és ugyanezzel mostam ki a ruháimat, ha nem jutottam gépi mosási lehetőséghez. Napi húsz-harminc kilométer gyaloglásnál az ember már átgondolja, hogy mennyi felesleges kacatot visz magával, ráadásul semmilyen ökodezodor nem működött negyven fokban, így átálltam arra, hogy szódabikarbónával kentem be a hónaljamat: és igen! ez is bevált. Itthon magam kotyvasztom a dezodort, sheavajat, kókuszvajat és méhviaszt olvasztok össze, ebbe keverek szódabikarbónát és teafaolajat. Ezt a keveréket egy kiürült krémes tégelyben tartom.
Kárpáti Judit hasonlóan minimális kozmetikumot használ, nagyjából csak egyfélét, vagy valamilyen természetes olajat vagy olyan krémet, amit patikus kevert ki. Ezek visszaváltható tégelyben vannak, az olajak meg üvegben. Mosáshoz mosódiót (a fehérekhez az univerzális szódabikarbónából is megy egy kevés), valamint öko mosóparfümöt használok, az elhasznált mosódió egyébként szintén komposztálható.

7. Szelektálunk, komposztálunk

Aki komolyan kipróbálja a hulladékcsökkentést, meglepve fogja tapasztalni, hogy szinte nem keletkezik úgynevezett kommunális hulladék. A műanyag, üveg, fém, papír stb. a szelektív gyűjtőkbe vándorol, ami természetes úton elbomlik, az pedig a komposztba. Zsuzsánk mázlista, mert vidéken él, és amit nem dolgoznak fel a tyúkjai, azok mehetnek a komposztba, de még városban is meg lehet oldani. Én az erkélyen tartom egy jól záródó műanyag edényben a komposztálható maradékot (nyers zöldség, gyümölcs, tojáshéj, kávézacc stb.), és ha összegyűlik egy nagyobb adag, akkor elviszem olyan ismerőshöz, akinek van kerti komposztládája. Nem büdös, esküszöm. A kommunális hulladékom kb. egy befőttesüvegnyi egy-két havonta. Az más kérdés, hogy bármilyen mértékben csökkentjük a háztartásunk szemétmennyiségét, akkor sem cserélhetjük le az otthoni szemétgyűjtő konténert kisebbre, és semmivel nem csökkenthető a szemétszállítás díja… pedig ha valamivel, ezzel talán sokakat rá lehetne venni a szelektív gyűjtésre és hulladékcsökkentésre. Csak szólunk. Hátha meghallja a környezettudatos WMN-ek hangját egy döntéshozó.

 

forrás:

wmn.hu

Új hozzászólás