Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 7 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Megoldás-e a műanyag újrafeldolgozása vagy mítosz?

  • 2016. november 18.
  • Csilla
A New York Times egyik októberi számának vélemény oldalán jelent meg egy írás a következő címmel: Az újrafeldolgozás uralma, melyben a szerző a következő kérdést teszi fel: “Amikor mindent a megfelelő szemetesbe teszel, arra gondolsz, hogy ez a tetted jó a közösségednek és védi a környezetet is. De vajon tényleg így van-e?” A véleményben megfogalmazott állításokra reagált a Plastic Pollution Coalition munkatársa.

Az eredeti cikkben a szerző, John Tierney azt állítja, hogy tipikusan még mindig drágább a műanyaghulladékokat újrafeldolgozni, mint lerakóba küldeni. Az újrahasznosítható anyagok ára drasztikusan csökkent az alacsony olajárak és a tengerentúli (=külföldi) kereslet csökkenés miatt. Ezért az újrafeldolgozást a szerző szerint kissé öncélúan népszerűsítik, jelentős társadalmi hasznosságúnak és egyben személyes érdemnek beállítva azt.

A Plastic Pollution Coalition újságírója egyetért Tierny-vel annyiban, hogy amikor a papírhoz, aluminiumhoz vagy üveghez hasonlítva a műanyagot is szelektíven gyűjtjük, akkor akár joggal hihetjük, hogy, ahogy a fent említett anyagok, az újrafeldolgozás során a műanyag is magához hasonló alpanyaggá válik, melyből újra műanyagtermék készül. Sajnos ez a legtöbb műanyagtípus esetében nem így van. Kidobott majonézes tubusainkból és vizespalackjainkból legjobb esetben is csak másodlagos termékek születnek, lábtörlő, textil vagy fűrészárú, mely folyamat az úgynevezett downcycling, ahol az alapanyag jellezői jelentősen átalakulnak. Ezek a termékek azonban nem csökkentik az elsődleges olajapú készítmények iránti igényt  és kis időeltolódással ugyanúgy a lerakóban végzik.

bedarált műanyag

Bedarált műanyag a feldolgozóüzemben (Kép forrása: Humusz)

De mekkora valójában a probléma? Mennyi hulladék származik az egyszer használatos palackokból? Hetente csak az USA-ban csak vizespalackól annyi keletkezik, hogy ötször körbeérné a Földgolyót, ugyanakkor szintén az USA-ban a műanyagok 93%-a nem kerül a szelektív gyüjtőbe, hanem egyenesen a lerakóba jut. A PET palackok esetében ez az arány valamivel jobb, 62% kerül a lerakókra az EPA adatai szerint.

Amikor levelében Tierny azt állítja, hogy az újrafeldolgozás drága és pazarló, akkor egyáltalán nem foglalkozik a gyártói felelősséggel sem a termék-, és csomagolásdizánj, sem a teljes ciklust szolgáló gyártói visszagyűjtés tekintetében. Nem számol továbbá az olyan járulékos költségekkel sem, melyek szennyezik környezetünket a gyártás (és az újragyártás) minden mozzanatában és mindenképp a lerakóban végzik, akkor is, ha előtte újra valami termék készült belőlük. Tierny ott téved a kritika megfogalmazója szerint, hogy pusztán az újrafeldolgozást állítja szembe a lerakással és egyáltalán nem veszi figyelembe a csökkentés, vagyis a megelőzés lehetőségét.

De miért is problémás a műanyag újrafeldolgozása?

•    A  világ számos területén nem is biztosított az eredményes műanyagfeldoglozási folyamatokhoz szükséges helyi infrastruktúra, ezeken a területeken a műanyagok továbbra is egyenesen a hulladékégetőbe kerülnek, veszélyes dioxinokkal szennyezve a légkört.

•    A papír-, az üveg vagy a fém újarfeldolgozása szinte maradéktalanul megoldható,  valódi bölcsőtől-bölcsőig (ahol a termék újra teljes értékű alapanyaggá válik) folyamat. Ez az eljárás jelenleg a legértékesebb, mert ez megőrzi a nyersanyagokat és csökkenti a kitermelés iránti igényt. A műanyag feldolgozása nem ilyen, ennek (az igencsak drága és magában is energiaigényes) eljárásnak a végén csak csökkentett értékű műanyagpehely, vagy töltőanyag keletkezik, tehát az elsődleges nyersanyagok iráni kereslet egyáltalán nem csökken.

Megoldások:

A valódi kérdés tehát nem az, hogy a lerakás vagy az újrafeldolgozás a drágább, hanem az hogy meg tudunk-e szabadulni kőolaj alapú tárgy-, és üzemanyagfüggőségünktől. Hogy képesek vagyunk-e megtanulni egy  kevésbé pazarló életsítlust vagy továbbra is úgy tekintünk a újrafeldolgozásra, mint megoldásra. Fontos lenne megérteni végre, hogy az újrafeldolgozás csakis az utolsó lehetőség, a csökkentést és az újrahasználatot követően, míg a lerakás vagy égetés szóba se kerülhetne.

A bölcsőtől-bölcsőig való újrafeldolgozást irányelvek által támogatottá kellene tenni, mert ez az eljárás valóban csökkenti a nyersanyagok iránti keresletet, szemben a műanyag újrafeldolgozásával, amit fokozatosan ki kéne vezetni a gyártási folyamatokból, energiatermelésünk kőolajfüggőségével egyetemben.

A lényeg, hogy  a műanyag szennyezésnek már a forrásnál kell megállj mondanunk, fokozatosan megszüntetve az egyszer használatos műanyag termékek és csomagolóanyagok használatát. Ez az amit minden közösségnek meg kell tennie, különösen azoknak, ahol amúgy sincs újrafeldolgozási kapacitás.

 

Fordította: Patonay Katalin

Források:
http://www.plasticpollutioncoalition.org/pft/2015/8/23/the-myth-of-the-r...
https://en.wikipedia.org/wiki/John_Tierney_(journalist)
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B6lcs%C5%91t%C5%91l_b%C3%B6lcs%C5%91ig
http://mobile.nytimes.com/2015/10/04/opinion/sunday/the-reign-of-recycli...