Guberáló-tanfolyam indul

Ha egy település hulladékgazdálkodásával megbízott cég lomtalanítást hirdet, az adott területen élők egyrészt megörülnek neki, hisz így végre megszabadulhatnak a rég óta kerülgetett, használhatatlan vagy megunt holmijaiktól, másrészt viszont a gond barázdái szántják fel a homlokukat, mert tisztában vannak vele, hogy a lom a mások szemetében kincs után kutatók két-

három fős hordáit is tömegesen fogja vonzani, akik aztán az egész, út szélére kirakott kupacot áttúrják. S míg valamilyen hasznosítható holmi után kutatnak, mocsokkal borítják be az egész utat. A lomtalanítók ráadásul tartanak hulladék által odavonzott kincskeresőktől, akikről feltételezik, hogy nem csak az elszállításra kitett portéka, hanem az udvarokon lévő holmik iránt is érdeklődnek.

Falvak élnek mások szemetéből

Az ország nyugati felén egész falvak élnek abból, hogy mások szemetét "rekultiválják", főleg Ausztriából és Németországból hordják be a szemre még értékesíthetőnek tetsző holmikat, amelyek jó részét a kinti lomtalanításból, más részét a települések határában lévő "szemétlerakókból" gyűjtik össze. Az osztrák szomszédoknál ugyanis nem csak félévente-évente van rá mód, hogy a megunt holmijától megszabaduljon az ember, egy – jelképesnél magasabb – összeg leszurkolása mellett erre egész évben lehetőségük van, csak akkor saját kezűleg kell a lomot a települések határában található zárt hulladéklerakóba szállítani. Ezek környékén éhes hiénaként köröznek a Magyarországról kiutazott "lomisok", így a szemétlerakó kapujában még azelőtt megszerzik az értékesíthetőnek látszó portékákat, hogy azok után az osztrák koma fizetne - így mindenki jól jár. A hazánk nyugati felébe behurcolt holmik aztán kereskedőkön keresztül keletre is eljutna, szinte minden településen van valaki, aki ezeknek a nyugatról származó holmiknak az értékesítésében igyekszik megtalálni a számítását.

Lomból szemét

Ha a lomról itthon derül ki, hogy mégsem lehet használt portékaként értékesíteni, megy a szeméttelepre (általában valamelyik illegális, erdőszéli lerakatra), tehát a lomizásból élőknek tetemes jövedelme, mindannyiunknak horribilis mennyiségű szemete származik ebből a tevékenységből. Korábban a külföldre járók saját udvarukon, garázsukban tartottak fenn "üzletet", de amikor bármelyik hatóság munkatársai ellenőrizni érkeztek, a lomisok egyszerűen bezárták a kapukat, és nem engedték be az ellenőröket, így az adóhivatal számára legalább annyira megfoghatatlanok, mint a rendőrség számára, akik gyanítják, hogy ezeken a "lomos" udvarokon alaposan körülnézve számos bűncselekményből származó portékára is rá lehetne bukkanni.

A lomkereskedelmet azonban a számos ellentmondás dacára nem lehet megszüntetni, bár egyes településeken már helyi rendelettel tiltotta meg az önkormányzat az udvarokból történő árusítást. A Dunántúlon található Devecserben például a testület úgy határozott, hogy a lomisokat kipaterolták a település határában található laktanyába, hogy a helyieknek mégse kelljen teljesen felhagyniuk a megélhetésüket biztosító tevékenységükkel.

Biztonságosan is lehet

A legújabb hír a használt holmi és lomkereskedelemmel kapcsolatban, hogy a problémára európai szinten is felfigyeltek, ezért megalkották egy határokon átnyúló cselekvési terv alapjait, aminek megvalósításába be kívánják vonni a cigányszervezeteket is. Mivel a lomizásból főleg ez a kisebbség igyekszik megélni, a cigány kisebbségi önkormányzatokon keresztül próbálják elérni a közösség egyes tagjait, hogy integrálják őket a "hivatalos" hulladékgazdálkodásba. A terv többlépcsős: az elképzelések szerint először munkahelyek teremtésével szűkíteni kell azt a kört, amelyik részt vesz a határokon átnyúló hulladékkereskedelemben, majd a tevékenység mellett kitartók számára lehetővé kell tenni, hogy adózhassanak a megszerzett jövedelmük után, s ezzel párhuzamosan olyan képzésben kell őket részesíteni, ami alapján képesek a hulladékot megfelelőképpen kezelni. A tapasztalatok tükrében valami hasonlóra mindenképpen szükség van: ki ne emlékezne például a gyöngyösoroszi környezetszennyezésre, amikor a romák használt akkumulátorokból kiolvasztott ólom értékesítésével foglalkoztak, közben hetvennél is többen szenvedtek kisebb-nagyobb mértékű nehézfém-mérgezést?

A projekt részeként tehát az "informális hulladékhasznosításban" részt venni kívánó cigányok számára megtanítanák, milyen ipari cikkben milyen anyagokat találnak, és azokat hogyan lehet a környezet (és saját egészségük) károsítása nélkül kinyerni. A projekt hazai megvalósításában a számtalan hulladékhasznosítási projektben részt vevő Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány is szerepet vállalt.

"A projekt fő feladataként elfogadható helyzetet kell teremteni minden résztvevő számára. Bár a hatóságok és a guberálók először bizalmatlanul fordulnak egymáshoz, az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy lehetőség van a közös megoldásokra" – olvasható a projekt honlapján.

Forrás: Borsod Online