A jólét a legnagyobb környezetszennyező

  • 2018. április 27.
  • CsViki

Az, hogy valaki mennyire él környezetbarát módon, elsősorban nem a hozzáállásán múlik, hanem az anyagi lehetőségein. Gondoltad volna, hogy a világon a negyedik legnagyobb ökológiai lábnyoma a zöld Dániának van? Takarékosan élni pedig rendkívül felelős gondolkodásra vall. Belső Olga, a recity.hu szerzőjének írását olvashatjátok.

Minél nagyobb jólétben és biztonságban él valaki, annál több ideje, energiája, és főleg pénze marad arra, hogy ne csak a mindennapokhoz elengedhetetlenül szükséges dolgokra figyeljen, hanem arra is, hogy a döntései milyen hatással vannak a környezetre. Tetszetős és logikus elgondolás ez, csak az a baj vele, hogy sajnos nem igaz.

A tények ugyanis azt mutatják, hogy minél nagyobb jólétben él valaki, fájdalom, annál környezetszennyezőbben teszi. Még akkor is, ha nagyon-nagyon odafigyel arra, hogy hogyan él, mit vásárol, és hogyan szabadul meg a hulladékától.

 

 

Nagyon egyértelmű példa erre Dániáé.

Dánia a fejekben a zöld paradicsomként él, ahol autó helyett mindenki biciklivel jár, ha esik, ha fúj. Márpedig esik is, fúj is, az energia nagy részét így az abszolút tiszta szélerőművekből tudják nyerni, sőt, vannak hónapok, amikor többet termelnek, mint az ország fogyasztása, így még eladásra is jut. Szelektíven gyűjtik a hulladékot, a palackok visszaválthatók, az élelmiszerpazarlást számos új ötlettel és megoldással próbálják lecsökkenteni. Ilyen világot képzel magának minden környezetvédő.

Csakhogy, mindezek ellenére Dánia ökológiai lábnyoma a negyedik legnagyobb a világon, minden egyes dán nagyjából öt és félszer annyi erőforrást használ fel, mint amennyi egyébként egy emberre jutna a Földön, ha igazságosan elosztanánk. Az északi szigetországnál csak a világ kőolaj nagyhatalmainak, Kuvaitnak, Katarnak és az Egyesült Arab Emírségeknek nagyobb az ökológiai lábnyoma.

Ezzel szemben a földi erőforrásokból a legkevesebbet felélő Banglades, Szomália és Afganisztán nagyjából századannyiból is kijön, mint a lista elején állók, vagyis ezek a szegény országok élnek leginkább környezetkímélő módon. Pedig ők biztosan nem tudják megvenni a napelemet, és a szelektív hulladékgyűjtés rendszere sem valószínű, hogy olyan flottul működne az országukban.

De hogy lehet ez?

 

A JÓLÉT ÁRA

Az egyik magyarázat erre a dániai húsfogyasztás lehet, ami eléri fejenként az évi 100 kilogrammot is. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős százalékáért pedig az állattartás okolható. Ez azonban, mindent egybevetve, csak egy kisebb részét teszi ki az ország nagyra nőtt ökológiai lábnyomának.

A legnagyobb különbség a lista elején, és végén álló országok között az energiafelhasználásban van. Nem nehéz belátni: minél tehetősebb valaki, annál nagyobb ingatlanban, és annál kényelmesebben él. Fűteni, hűteni pedig sokkal energiaigényesebb egy nagy házat, medencét, télikertet, mint mondjuk, egy egy szobás garzont, vagy kis házikót.

A városi életmód is jelentős környezetterheléssel jár. A nagy népsűrűség, az itt élő embereket ellátó termékek mozgatása, az infrastruktúra, a városi életmódra jellemző fogyasztási szokások miatt egy-egy nagyváros ökológiai lábnyoma több tízszer is nagyobb, mint amennyi az általa elfoglalt terület biokapacitása – vagyis, amennyi szennyezést el tudnának nyelni ezek a területek.

A másik, jóléti életmóddal járó, nagy környezetszennyező pedig az utazás. Hiába közlekedik ugyanis valaki egész évben biciklivel, ha évente négyszer felpakolja a családot a repülőre, és elutazik a világ másik végébe élményt gyűjteni. A turizmusból egyébként már most látszik, hogy nagy bajok lesznek még, nemcsak a meredeken növekedő légi (és persze közúti) forgalom károsanyag-kibocsátása miatt, hanem a turisztikai célpontok, és az ott élők tűrőképessége miatt is.

A pezsgő idegenforgalom ugyanis óhatatlanul együtt jár az ökológiai rombolással, szeméthegyekkel, letaposással, zajártalommal is. Márpedig nem úgy néz ki, hogy egyhamar belátóak lennének az emberek, és lemondanának, például, a Plitvicei-tavak, vagy a Machu Picchu látványáról – ha egyébként megengedhetik maguknak.

Hogy mi ennek a felismerésnek a helyben alkalmazható haszna? Legfeljebb annyi, hogy aki takarékosan él, az nemcsak a pénztárcáját, hanem a környezetet is kíméli.

Ez pedig azt is jelenti, hogy a környezetbarát életmód nem egy drága dolog, hanem éppen ellenkezőleg, hiszen azok tudnak a legkisebb ökológiai lábnyommal élni, akiknek a legkevesebből kell kijönniük.

A legegyszerűbb megoldás pedig a nagyanyáink intelme szerint élni: ha van pénzed, nem muszáj rögtön elkölteni, félre is lehet tenni, mondjuk, a gyerek taníttatására.

 

Szerző: Belső Olga

Forrás: recity.hu