Jobb agyféltekés környezettudatosság

  • 2018. szeptember 17.
  • Abigail
Szerző: 

Ahhoz hogy véget érjen az emberiség jelenlegi természetpusztító ámokfutása, elengedhetetlen, hogy minél többen megértsük, részei vagyunk a minket körülvevő világegyetemnek, és megéljük a „nagy egésszel” való egységünk örömét. Ehhez azonban meg kell mozgatnunk a jobb agyféltekénket!

 

Dr. Jill Bolte Taylor neurológus 1996-ban, 37 évesen agyvérzést kapott, amelyből nyolc éven át tartott a felépülése. Az agyvérzés után a logikus gondolkodásért felelős bal agyféltekéje átmenetileg „kikapcsolt”, és ez idő alatt korábban sosem tapasztalt békesség, és a világhoz való tartozás öröme töltötte el, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodását. Rájött, hogy az ember mentális egészségéhez szükség van a jobb agyfélteke intuitív, holisztikus rálátására. Történetéről bestseller könyvet is írt, amely 2006-ban jelent meg My Stroke of Insight: A Brain Scientist’s Personal Journey címmel. Az ő nevéhez fűződik az első TED előadás is, amely 2008-ban került fel a világhálóra.

A TED előadás után rengeteg helyre hívták beszélgetésekre és előadni, majd 2012-ben Al Gore és számos tudós, vezető társaságában az Antarktiszra is eljutott – itt kezdett megfogalmazódni benne a felismerés, hogy a világ megmentéséhez elengedhetetlen emberi öko-tudatosság is a jobb agyféltekében keresendő.

„Amíg a világot jártam, azt hittem, még mindig a mentális egészség a fő témám. De, talán az antarktiszi út miatt, megértettem, hogy a mentális és globális jól-lét szorosan összefügg egymással — sőt, lehet, hogy a kettő egy. A mentális egészségünk javítását célzó egyszerű módszerek abban is segítségünkre lehetnek, hogy jobb, felelősebb társadalmi döntéseket hozzunk. Az ítélkező, büntető bal agyféltekénk helyett az együttérző, teljességre törekvő jobb agyféltekénkre kell hallgatnunk.”

Taylor szerint, ha sikerül elérnünk ezt a megváltozott, nem-lineáris tudatállapotot, rátalálhatunk egy bennünk rejlő, de régóta elveszettnek hitt öko-tudatosságra, amit a gyakorlatiasabb, racionális bal agyféltekés rálátásunkkal kombinálva hatékonyabban tudunk fellépni korunk környezeti problémáival szemben.

„Jobb agyféltekénk a hasonlóságainkra, a jelenre, a hanghordozásra koncentrál és azt is érzékeli, hogy hogyan kapcsolódunk mi mindannyian egymáshoz. Mivel a hasonlóságainkat keresi és nem a különbségeket, szerintem jószívű, nyitott és támogató másokkal szemben. A bal agyfélteke ugyanakkor lineárisan gondolkodik, a beszédért és beszédértésért felel, megszabja a határainkat, ítéletet mond jó és rossz felett, és a részletek mestere. A bal agyféltekénk – a másoktól való különbözőségünk keresése, és a tőlünk különböző emberek kritikus megítélése miatt - az intolerancia, előítélet és a szokatlantól való félelem forrása.

Ez azt jelenti, hogy a kicsi kellemetlenkedő hang a fejemben, amelyik saját magammal és másokkal szemben is olyan kritikus, és mindent és mindenkit negatívan ítél meg, kitörölhetetlen részem. A kérdés az, hogy bele tudok-e szólni, hogy ki legyek én a világban. Hatalmamban áll eldönteni, hogy kedves legyek vagy ítélkező másokkal? Választhatunk, hogy inkább nyitottak leszünk és nem a félelmeink irányítanak? Természetesen igen! És minél inkább értjük, hogy miért hozunk meg egy adott tudatos vagy öntudatlan döntést, annál több beleszólásunk lesz a világ alakításába. Az idegi áramköreink ugyan adottak, de nem kell rájuk hagynunk az irányítást.

Az ember egy bámulatra méltó faj és a kor, amelyben élünk, szintén elképesztő. Többet tudunk az emberi agyról és működéséről, mint valaha, és az emberiség történelmében először képesek vagyunk tudatosan irányítani a saját evolúciónkat. Tudjuk, hogy nem csak megtapasztalni tudjuk agyunk működését, de megfigyelni, gondozni és megváltoztatni is. Képesek vagyunk tudatosan megválasztani, hogy kik akarunk lenni, és hogyan akarunk létezni ebben a világban. A gyermekeinknek  megtaníthatjuk, hogy hogyan éljék meg a jelent, hogyan tudják értékelni a befelé figyelés képességét, és hogyan tiszteljék a környezetet. Ugyanakkor a körülöttünk lévő világ rendkívüli megosztottá vált, és nem csak politikailag. Háború van mindenhol... azok között is, akik máshogy néznek ki, azok között is, akik másban hisznek vagy más neműek. Ha megértjük, mi zajlik a fejünkben, megértjük a gyűlöletet, és rájövünk, hogy hogyan lehetne jól dönteni.

Bízom benne, hogy megvalósulhat egy olyan kor, amelyben nem a bal agyféltekés értékrendszeren keresztül éljük az életünket, azaz nem az egyén profitszerzése, személyes vagyoni gyarapodása, hatalma, tekintélye, és tárgyi értékei számítanak majd. A hangsúlyt ideje áttennünk a bolygóra és a bolygóval való kapcsolatunkra, és komolyan el kell gondolkodnunk korunk fő kérdésén: Hogyan tudjuk az egyén szintjén segíteni az emberiség egészét érintő ökológiai problémák megoldását? […] Őszintén hiszem, hogy az emberi evolúció következő lépése tőlünk függ, és nem csak fejben vagyunk egyre kiegyensúlyozottabbak, de abban is, ahogy a bolygóval bánunk. Ha a jobb agyféltekénk elgondolásai szerint éljük az életünket, és mindkét agyfélteke képességeit használjuk céljaink elérése érdekében, józanabb és kiegyensúlyozottabb társadalom az eredmény. A változás sosem könnyű, és mindig lesz, aki lemarad. De mindent összevetve biztatónak látom, hogy hol és merre tartunk.”

 

Forrás: http://www.huffingtonpost.com/dr-jill-bolte-taylor/neuroscience_b_2404554.html

http://www.huffingtonpost.com/linda-buzzell/green-consciousness_b_2420796.html

 

Hogyan csalogassuk elő öko-énünket?

A jobb agyfélteke zöldre kapcsolásában talán az segít leginkább, ha – bármilyen formában - keressük a kapcsolatot a természettel. Néhány ötlet, amibe a gyermekeket is feltétlenül vonjuk be: kertészkedjünk; sétáljunk/kiránduljunk és csodáljuk meg a körülöttünk lévő természetet, a fákat, növényeket, élővizeket, hegyeket-völgyeket; foglalkozzunk állatokkal (legyen bármilyen kicsi vagy nagy); rajzoljunk, fessünk, alkossunk, zenéljünk, táncoljunk, meditáljunk a természetben; fedezzük fel a bennünk élő természeti lényt különböző testterápiák segítségével; csatlakozzunk szabadtéren meditáló/imádkozó csoportokhoz.

 

forrás: kislabnyom.hu