A hulladékhierarchia

  • 2018. október 11.
  • Csilla

Sokat szoktuk emlegetni a EU-s Hulladék Keretirányben és a hazai hulladéktörvényben is lefektetett hulladékos piramist, amely a hulladékok kezelésének lehetőségeit mutatja be a legkedvezőbb megoldásoktól a legkedvezőtlenebbekig. Ezt szeretnénk most egy kicsit bővebben kifejteni.

1.    Hulladékmegelőzés

Az első és legfontosabb lépés a hulladék termelésének a megelőzése, hiszen a legjobb hulladék az, ami nem is keletkezik. Ezt nagyon sokféleképpen érhetjük el. Ide tartozik a hulladékszegény technológiák tervezése, de az ökodizájn is, tehát amikor úgy tervezünk egy terméket, hogy az minél hosszabb élettartamú legyen. Különféle gazdasági ösztönzők bevezetésével is végső soron a hulladék mennyiségének csökkentését lehet elérni pl. termékdíjak, zöld adók kivetésével.

Lakossági oldalról is rengeteg lehetőségünk van a megelőzésre. Gondoljunk csak vissza a hulladék definíciójára! Bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, vagy megválni szándékozik. Hány olyan dolog van, amit azért dobunk ki, mert nem tetszik nekünk vagy már nincs rá szükségünk, pedig még ép, használható állapotban van. Abban a pillanatban, hogy úgy döntünk, hogy egy fölöslegessé vált tárgyunkat továbbadunk, ahelyett, hogy kidobjuk, a hulladékká válástól mentjük meg. Környezettudatos vásárlási szokások bevezetésével pedig csökkenthetjük azoknak a dolognak a háztartásba kerülését, amelyek utána könnyen hulladékká válnak. Hallgassunk ténylegesen szükségleteinkre, válasszunk hosszú élettartamú, jó minőségű termékeket.

A megelőzés témaköre túlmutat a hulladékgazdálkodáson, sőt, miután az a lényege, hogy nem hulladékról beszélünk, ezért igazából nem is kellene a hulladékgazdálkodás alá sorolni. Sajnos kakukktojás volta miatt nem is kap elegendő figyelmet, ehhez sok szakterület összehangolt munkájára volna szükség.

 

2.    Újrahasználat

Egy újabb szürke zónáról van szó, amikor újrahasználatról beszélünk. Két területe van: egyszer termékként használunk valamit többször újra, és van, amikor a tárgy bekerül a hulladékstátuszba, de az újrahasználatra való előkészítés következtében ismét termék lesz. Azonban mindkét esetben a hulladékok keletkezésének megelőzésére jó megoldási lehetőség. A különbséget példákon keresztül szemléltetjük.

Az újrahasználat lényege az, hogy az adott terméket, csomagolást, átalakítás nélkül, ugyanarra a feladatra használjuk föl. Egyik legismertebb példája a visszaváltható (betétdíjas) üveg. Ilyenkor a kiürült palackot visszavisszük a forgalmazónak, ahol azt tovább szállítják kimosásra és újratöltésre. Az üveg eredeti formájában és funkciójában kerül újrahasználatra. Egy másik népszerű újrahasználati forma a használt termékek vásárlása vagy a cserebere. Ebben az esetben a tárgy csak gazdát cserél, de nem esik át különösebb átalakításon.

Tegyük föl, hogy az egyik kedvenc eszközünk tönkremegy. Hiába használnánk tovább, már nem tudjuk, meg kell javítani. A szakmai terminus ebben az esetben az újrahasználatra való előkészítés, hiszen kisebb vagy nagyobb átalakítást kell végezni ahhoz, hogy az eszköz ismét működőképes legyen. Ma még mindig léteznek javítóműhelyek, ahol meg tudják javítani elromlott tárgyainkat, azonban léteznek ún. újrahasználati központok is. Ezek a központok legtöbbször hulladékudvarként is üzemelnek, de foglalkoznak javítással is. Azokat a tárgyakat, amiket lehet még javítani vagy felújítani, rendbe hozzák és újraértékesítik. A többit alkatrészként használják fel vagy továbbítják újrahasznosításra.

Az újrahasználatnak egy különleges esete a kreatív újrahasznosítás. Bár a köznyelvben újrahasznosításnak hívjuk, és valójában nem is ugyanarra a funkcióra használjuk fel a tárgyat, anyagot, a gyakorlatban közelebb áll az újrafelhasználáshoz. A leghétköznapibb példa, amikor a befőttes üveget mécsestartónak vagy tolltartónak használjuk, vagy amikor a leselejtezett ágynemű huzatból kenyeres zsákot varrunk. Extrémebb példája az ún. upcycling (magyarul: értéknövelt újrahasznosítás) vagy redizájn. Ebben az esetben a tárgyat újragondolják, egy teljesen új funkciót kap, komolyabb átalakításon esik át. A lehetőségeknek csak a kreativitás szab határt. Egyre több művész kezd el olyan termékeket tervezni és alkotni, amelyekhez hulladék anyagokat használnak fel. Hogy csak néhány példát említsünk: molinóból pénztárca, táska; papírból ékszer; használt farmernadrágból rongyszőnyeg, papucs; gyümölcsös ládából éjjeli szekrény. A kreatív újrahasznosítás hazai példáinak bemutatására jött létre a Humusz Re-design Kiállítása.

 

kreatív újrahasznosítás

 

3.    Újrafeldolgozás

Újrafeldolgozásnak hívjuk az anyagában történő újrahasznosítást. Alap gondolata, hogy a hulladékokat anyaguk szerint külön válogatva másodlagos nyersanyagként feldolgozzák, ezzel kiváltva vagy csökkentve az elsődleges nyersanyagok használatát. Ekkor eredeti funkciójuk módosul vagy egészen megváltozik (pl. pille palackból polár pulóver készül). Az újrafeldolgozás során nem csak nyersanyagokat, de energiát és vizet is spórolhatunk, így a környezet szempontjából mindenképpen kedvező. Ne feledjük azonban, hogy az újrafeldolgozás során is elkerülhetetlenül szennyezés keletkezik (szállítás, mosás, olvasztás, gyártás) – tehát a megelőzéshez és az újrahasználathoz képest kevésbé környezetbarát megoldás.

Az újrafeldolgozásnak fontos előfeltétele a megfelelő szelektív gyűjtés. A vegyes hulladék alkotórészeit is külön lehet válogatni (rostálással elkülöníteni a különböző méretű anyagokat, mágnessel kiszedni a fémeket, levegőárammal kiemelni a könnyű műanyagokat stb.), azonban jelentősen ront az újrafeldolgozás minőségén. Sokkal egyszerűbb és tisztább megoldás a különböző anyagú hulladékok forrásnál történő külön gyűjtése, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő szintű tájékoztatás és szemléletformálás. 

Az újrafeldolgozásnak egyéb korlátai is vannak. Először is nem minden hasznosítható újra anyagában. Ez nem csak a technológián, de az adott területen lévő hulladékgazdálkodási rendszeren, infrastruktúrán is múlik. Továbbá az újrafeldolgozás során az anyag minősége sok esetben romlik, így nem beszélhetünk tényleges körforgásosságról, mindig szükség lesz új nyersanyagok bevonására. A műanyagnál a legtöbb esetben ún. downcycling (értékcsökkentett újrahasznosítás) történik, azaz az eredeti csomagolásból nem lesz ismét ugyanolyan csomagolás, hanem teljesen más készül belőle (pl. tusfürdős flakonból virágláda), ami viszont már nem újrahasznosítható. Újrafeldolgozás szempontjából a fém és az üveg a legjobb anyag, ezek újra és újra beolvaszthatók.

 

Humusz Pártoló Tagság

 

4.    Energetikai hasznosítás (hulladékégetés)

Ha a hulladékot sem megelőzni, sem újrahasználni, sem újrafeldolgozni nem tudunk, akkor egyik megoldás a hulladék energiatartalmának kinyerése égetés során. A felszabaduló energiát villamosenergia termelésre használják, illetve a hőt a távhőszolgáltatás keretében használják fel. Elsőre jól hangzik, hogy a hulladékkal energiát lehet termelni, azonban sokkal több energia vész el az égetés során, mint amit termelni lehet. Érvként szokott szerepelni az égetés mellett a hulladék térfogatának csökkenése, azonban nem szabad elfelednünk, hogy a hulladék nem „tűnik el”, csak átalakul veszélyes füstgázokká, pernyévé és salakká. Egy hulladékégető megépítése és üzemeltetése óriási költségeket emészt fel, ráadásul ha egyszer megépült, akkor folyamatosan, maximális kapacitással kell működnie, így teljességgel a hulladékmegelőzés ellen hat, továbbá az újrafeldolgozással verseng a jó minőségű anyagokért (papír, műanyag).

 


5.    Ártalmatlanítás

A legrosszabb, ami történhet a hulladékkal, az az, hogy nem csinálnak vele semmit, csak egy jól elszigetelt területre elszállítják. Ez a kezelési mód viszonylagos olcsósága, de legfőképpen egyszerűsége miatt sajnos igen „népszerű”. Leggyakoribb módja a hulladéklerakás, de az energetikai hasznosítás nélküli égetés is ide tartozik. Bár az utóbbi időben a hulladéklerakók száma csökkent, a korszerű lerakók létesítése és működtetése egyáltalán nem olcsó, és a lerakás hosszú távon nem oldja meg az egyre növekvő hulladékhegyek problémáját.

A hierarchia felsorolásában nem szerepel a valóban legrosszabb eset, az illegális lerakás. Ettől függetlenül fontos szót ejteni róla, ugyanis a becslések szerint a hazai hulladékok 1%-a köt ki utak szélén, erdőkben, folyókban. Ez visszavezethető akár a hulladékbegyűjtés hiányára és a megfelelő tájékoztatás hiányára is, azonban sok esetben a lustaság vagy a szemétdíj megkerülése miatt történik meg. Nehéz ez ellen rendszerszinten fellépni, az illegális lerakatok megszüntetése is csak bejelentés esetén történik meg. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a szemétgyűjtési akciók is, amik a jó szándék ellenére is csak tüneti kezelésnek tekinthetők. Szélesebb körű tájékoztatás és több hulladékgyűjtő pont kialakítása segíthetné a lakossági megmozdulások mellett a probléma visszaszorítását.

 

hulladékhierarchia