Hulladékcsökkentés helyett riogatás
A hír szerint fel van háborodva a csomagolóipar azon, hogy ha a termékdíjfizetést teljesen el szeretnék kerülni, akkor újratölthető csomagolásokat kell a piacon tartaniuk.
Azért, hogy tisztán lássunk: két évig nem kell növelniük a visszaváltható csomagolású termékek arányát, viszont nem célszerű a forgalomból kivonniuk őket. 2007 és 2010 között pedig (szerintünk sajnos) csak csekély mértékben megnövelhetik a forgalombahozatali arányukat.
Tehát egyrészt nem azonnal kell milliókat invesztálniuk újratöltő gépsorokba, hanem van idejük éppen elég, hogy átálljanak. Ha akarnak. Ugyanis ez csak az egyik lehetőség, hogy a gyártók teljesítsék az új termékdíjtörvény előírásait, mert az újratöltésbe való invesztálás helyett fizethetnek akár termékdíjat is.
Az ÉFOSZ főtitkára, Piros László szerint Magyarország preferálja az újrahasználatot, ami az EU-s jogszabályok szerint egyenrangú az újrahasznosítással. Ezért ellentétes az európai normákkal. Nem értünk egyet vele.
A HuMuSz szerint az új termékdíjtörvény nem preferálja a visszaváltható csomagolásokat. A gyártónak megadja a lehetőséget a választásra:
1.kifizetheti a termékdíjat,
2.kiépít és fenntart egy újratöltésen alapuló rendszert, ami azon alapul, hogy az italcsomagolás visszaváltható.
Barta Zsolttal, a Fővárosi Ásványvíz- és Üdítőipari Rt. szóvivőjével sem értünk egyet, hiszen egyértelmű: a visszaváltható csomagolásokban forgalmazott termékek olcsóbbak.
Elég megnéznünk és összehasonlítanunk a piacon forgalomban lévő 2 literes kólát eldobható és visszaváltható csomagolásban: ha visszavisszük az üres flakont, akkor a visszaváltható olcsóbb a fogyasztó számára... Még az alacsony nyersanyag- és energiaárak mellett is drágább egy csomagolóanyagot 40 alkalommal legyártani, mint egyet 40 alkalommal újratölteni!
Értjük az aggodalmat, ugyanis az új, sok tekintetben korszerűbb termékdíjtörvény képes arra, hogy megállítsa a csomagolási hulladékok mennyiségének gyors növekedését. Ez pedig a gyártók és a hulladékkezelők számára rossz, hiszen a csomagolóipar esetleg nem fogja tudni a sok, hamar szemétté váló csomagolóanyagot eladni, a hulladékezelők pedig nem kapják meg a sok hulladék kezeléséért járó összeget az önkormányzatoktól. Amit a lakosság által befizetett helyi adókból finanszíroz...
Petz Veronikával, a KvvM jogtanácsosával egyetértve állítjuk: az új termékdíjtörvény a csomagolási hulladékok kezelésének költségeit azokra hárítja, akik valóban felelősek a keletkezéséért (gyártó, forgalmazó, és az ilyen csomagolást választó fogyasztó).
Emellett lehetőséget ad azoknak a cégeknek, akik termékdíjfizetés helyett azzal foglalkoznak, hogy az újratölthető csomagolások életben tartásával csökkentsék a csomagolási hulladékok mennyiségét.
A hír szerint "gond lehet egyébként a hazai fogyasztási szokások átalakítása is, hiszen az utóbbi időben nálunk az eldobható palackokat kedvelték meg az emberek";. Nem csoda. De az etikátlan, egyoldalú reklámok és marketingfogások évtizedét követően még mindig vannak olyan környezettudatos fogyasztók, akiket nem sikerült semmilyen kupak- vagy pontgyűjtő akciókkal sem leszoktatni a visszaváltható üveg csomagolású italokról! Annak ellenére, hogy a szupermarketek elrejtett zugában lévő termékekért fel kell mászniuk a polcok tetejére vagy földig hajolniuk érte.
"A csattos Bambi ideje lejárt" - hangzott el a műsorban.
Ez vitathatatlan. Mint ahogy az is vitathatatlan, hogy a csattos Bambik ideje alatt nem termeltünk ennyi környezetterhelő, energiapazarló csomagolási hulladékot!
Tisztelt Csomagolóipar, Italgyártó óriáscégek!
A Brüsszellel való riogatás, árnövekedéssel való fenyegetés és a szelektív hulladékgyűjtés tüneti kezelésének istenítése helyett legyenek szívesek azon gondolkozni, hogy miként tudják CSÖKKENTENI a csomagolási HULLADÉKUKAT, AMI a hulladékprobléma IGAZI MEGOLDÁSA!
Tömöri Balázs
előzmény: Palackvita Brüsszelben
