Hová kerülnek a H&M-nél leadható ruhák?

  • 2017. október 19.
  • Abigail
Szerző: 

Egy dán riportfilm szerint egy dániai szemétégetőben évente 12 tonna új ruha válik a semmivel egyenlővé. A legtöbb darabon még az árcímke is ott figyel. A svéd fast fashion óriás magyarázata nem éppen megnyugtató. Az pedig még sokkolóbb, hogy nem ők az egyetlenek, akik így kezelik az eladhatatlan ruhák kérdését.

A H&M a greenwashing, azaz zöldre mosás egyik legnagyobb zsenije. ÉNem feltétlenül jó, hogy a H&M felhívja a figyelmet arra, létezik fenntarthatóság, hiszen a probléma egyik legnagyobb okozója pont ez a mamutvállalat. Évek óta zajlik az a kampányuk, amellyel a vásárlókat arra biztatják: adják le náluk a használt ruhát (cserébe egy kuponért, amellyel 2500 forintos vásárlás felett kedvezményt kapnak). Ezzel csak azt hitetik el a fogyasztóval, hogy ők lehetnek A Megoldás akkor, ha nem szeretnénk, hogy a szemétbe kerüljenek azok a holmik, amelyekre már nincsen szükségünk.

A H&M arról már nem beszél, hova kerül ez a temérdek használt ruha. Hány százalékát lehet feldolgozni? Mi lesz azzal, amit nem lehet? Megvan-e a feldolgozáshoz szükséges infrastruktúra? És egyáltalán miért is kell ennyi ruhát gyártani, ami ennyi felesleges ruhát eredményez? A legújabb adatok szerint 2000 és 2014 között megduplázódott az egy év alatt gyártott ruhák száma. 60%-kal többet vásárolunk, viszont fele annyi ideig használjuk a ruháinkat.

A H&M másik nagy dobása a Conscious kollekció, amelyről szintén lehet nagyon szépeket mondani, meg azt is, hogy csak egy csepp a tengerben. Nem így kell fenntartható divatot csinálni.

De térjünk csak vissza Dániába! Egészen pontosan Roskilde városába, ahova állítólag tonnaszám szállítják a fast fashion márka ruháit. A dán TV2 riportfilmjében az égető egyik volt alkalmazottja is nyilatkozott. A megszerzett szállítólevelek szerint a svéd óriáscég 2013 óta szállítja ide a ruhákat. Vajon hány ilyen hely létezik még a világon?

Mia Mögelgaard, a H&M Dánia fenntarthatósági vezetője azt nyilatkozta, ha egy termék egy adott üzletben nem fogy jól, akkor átszállítják egy másikba. Az a céljuk, hogy a termékeket eladják az üzletek. Később, amikor a csatorna szembesítette a céget a megszerzett dokumentumokkal, változott a H&M kommunikációs stratégiája. Állításuk szerint olyan darabok kerülnek az égetőbe, amelyeket víz ért, ezért penészedni kezdtek, így eladhatatlanná váltak. Előfordul, hogy bizonyos darabokban a kemikáliák mennyisége meghaladja az emberi egészségre káros határértéket. Ilyenkor ezek is a teherautóra kerülnek.

A dán TV2 még ennél is tovább jutott: az égetőből megmenekített néhány ruhadarabot, amelyet laborba küldtek tesztelni. Az eredmények szerint a ruhák megfeleltek az előírásoknak, bármikor eladhatók lettek volna az üzletekben. A fast fashion óriás azt állítja, ők továbbmennek annál, amit a törvény előír, nehogy bármelyik fogyasztónak is baja essék (ez amúgy szerintem még rendben is lenne). A dán TV2-nek erre is volt válasza: egy koppenhágai H&M üzletben vásárolt nadrágot is bevizsgáltattak. A cipzárban talált ólom mennyisége meghaladta az egészségügyi határértéket.

A riportból egyébként az is kiderül, nem a H&M az egyetlen márka, amelyik az égetőbe szállít. Többek között a Vero Moda és a Jack&Jones ruhadarabjai is Roskilde szemétégetőjében végzik. Évente összesen 49 tonna. A legtöbb azért, mert a víz kárt tett bennük. Ekkora mennyiségben hogyan? Erre nincsen magyarázat. Egyelőre.

Ha ez tényleg így van, akkor ez több dolog miatt is borzasztó.

Vásárlóként sokszor bele se gondolunk abba, hogyan készül a ruha. Meg kell termelni / le kell gyártatni az alapanyagot, az alapanyagból sok-sok munkafázis elvégzése után lesz ruha. Sajnos a legtöbb esetben fillérekért varrják a ruháinkat a legszegényebb távol-keleti országokban borzalmas körülmények között. Ezek a nagy cégek kizsákmányolják az embereket, az állatokat és terhelik a környezetet.

Tény, hogy a legnagyobbak forgalma 2016-ban már stagnált, sőt vissza is esett. Sem a Zara, sem a H&M nem tudták növelni az eladásaikat. A termelés viszont zajlik. A felesleges új ruhákkal tele van a padlás.

És itt jön képbe a másik dolog, amit hallottam: a visszavett ruhák nagy részét szintén nem tudják feldolgozni. Egyrészt nincs meg az az infrastruktúra, amely lehetővé tenné ennyi ruhadarab újra- vagy továbbhasznosítását. Másrészt égetni még mindig sokkal olcsóbb, mint újrahasznosítani. És arról már ne is beszéljünk, hogy a silány alapanyagot újrahasznosítani sem épp a leggazdaságosabb dolog.

Forrás:

Ha tudtok dánul, itt nézhetitek meg a riportfilm bemutatóját.

 

Közvetlen forrás: holyduck.hu

Új hozzászólás