Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 7 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Háztartás hulladék nélkül?

  • 2017. január 12.
  • Abigail
Szerző: 
Abigail

Kivitelezhető szemét nélkül működtetni egy komplett háztartást? Megoldható mosóporos zacskók, vásárláskor begyűjtött nejlonszatyrok és tisztítószeres flakonok nélkül a háztartás vezetése? A válasz: határozott igen! Még nem jutottam el erre a szintre, de több zero waste-guru is van, akiknek az éves szemétmennyiségük vígan elfér egy befőttesüvegben. Szerintük nemcsak olcsóbb és egészségesebb így élni, de szabadidőből is több lesz, és az életminőség is javul. Ilyen csábító koncepció hallatán megnéztem, hogy a heti kétszer telepakolt 60 literes szemetesemmel, ötszöri főzéssel, a napi rohangálás során felhalmozott szemétmennyiséggel – és a sikert illetően szkeptikus férjjel a hátam mögött – mennyit haladhatok a hulladékmentes háztartás felé egy hónap alatt. Trembácz Éva Zsuzsa kísérlete.

Innen indultam

Gyors helyzetfelmérésem az alábbi eredményt mutatta: a nap végére a táskámban tobzódott két parkolójegy, pénzfelvételi bizonylat, Kinder-tojásos kütyü tartó, egy fél literes ásványvizes palack, csokis papír, két papír zsebkendő, egy szórólap – azaz megközelítőleg annyi szemét, amit zero waste szakértők egy teljes év (!) alatt halmoznak fel.

A kukám tartalma így festett: nagy adag narancshéj, fogkrémes tubus, teleírt jegyzetfüzet, almacsutka, koszos papírtörlők és szalvéták, műanyag zacskók nasihoz, nejlonszatyrok, ételmaradékhoz használt fólia és tetemes mennyiségű zöldséghéj. Mindehhez jött még a kétkedő férj, és a témát kissé elutasító barátnőm kijelentése: „Ebben a rohanásban, két gyerek, főzés, mosás, takarítás mellett arra már nincs időm, hogy a szemetemre is odafigyeljek.”

De ekkor már furdalta az oldalamat annyira a kíváncsiság, hogy kipróbáljam, milyen lehet minél kevesebb hulladékot előállítani.



Recycling helyett precycling

A hulladékmentes életmód koronázatlan királynője: Bea Johnson kétgyerekes családanya. Akkor szembesült a felhalmozott és nem használt dolgaikkal, amikor kisebb lakásba költözött. Innen pedig egyenes út vezetett oda, hogy a megelőzésben is elmerüljön.

Azt vallja, hogy nem a szelektálás, hanem a szemét termelésének megfékezése adhat valódi választ a bolygónkat veszélyeztető hulladék, és a le nem bomló szemét problémájára. Magyarul: ha nem csinálsz annyi szemetet, akkor könnyebb lesz menedzselni.

Bea nemcsak minimálásra szorította négyfős családja szeméttermelését, de mára a hulladékmentes életmód szószólójává vált, és férjével sikeres vállalkozást vezet: zero waste témában ad tanácsot életmódváltóknak.

A New York-i Lauren Singer a műanyagmentes háztartás ötletétől jutott el a hulladékmentes életforma megvalósításáig, de világszerte sok helyen ütik fel fejüket a mozgalom lelkes követői. A szomszédos szlovén Ljubljana, amely az első európai „zéró hulladék” főváros. Ez azt jelenti, hogy hamarosan elérik az ideális szintet: a városlakók által termelt teljes hulladékot újrahasznosítják.

Franciaország betiltotta a műanyag zacskókat, és hasonlóképpen tett Afrikában abszolút úttörőként Ruanda is. Svédország, ahol a háztartási hulladék egy százaléka landol a hulladéklerakókon, újrahasznosító üzemeihez importálja a szemetet. Magyarországon is vannak kezdeményezések, szervezetek, amelyek ebbe az irányba indultak el, bloggerek akik tanácsot adnak. A Humusz Szövetség például sokoldalú és részletes tájékoztatást nyújt a honlapján és lakossági rendezvényeken is. Információ, ötlet rengeteg van.

Úgyhogy belevágtam, abszolút kezdőként.

Íme, az első hónapom, hét lépésben:

1.
A kukám és a táskám tartalma alapján a fő veszélyforrás a piac, így az ott begyűjtött szatyrok visszaszorítása volt az első lépés. Textiltáskát eddig is használtam a bevásárláshoz: ebben vittem haza a zöldségeket, gyümölcsöket szépen, külön zacskókba bújtatva. Némi meggyőzőkészségre is szükség volt a helyi kispiacon, hogy ne tegyenek mindent szatyorba – és részemről pedig fegyelmezettségre, hogy mindig magammal vigyem a textiltáskákat. Többszörös visszaesőként még jó párszor lekaptam a boltban a zacskót, amikor a reggeli rohanás a feledés homályába süllyesztette új törekvésem.

2.
A PET (polietilén)-palackokra próbálok nemet mondani. Helyettük műanyag kulacsban viszek magammal vizet.



3.
A leginkább ingoványos terület a bevásárlás: az előrecsomagolt sajtok, a dobozos joghurtok, a papírban kimért füstölt húsok, a zacskóba tett kiflik útvesztőjéből kitalálni tervezést, fegyelmezettséget... és némi időt igényel. A csomagolásmentesen (is) árusító helyek feltérképezéséhez is időre van szükség. A tervezés is fontos, hogy ne felejtsem otthon a megfelelő táskákat, üvegeket, tojástartókat. Az impulzusvásárlás elkerülése pedig megkívánja a fegyelmezettséget.

4.
A mi környezetünkben nincs csomagolásmentesen árusító üzlet, de a piacon árult tejfölhöz, sajtokhoz, füstölt húsokhoz és halhoz üvegedényeket rendszeresítettem, és olyan eladókat kerestem, akik rugalmasan kezelték a kérésemet. (Bea szerint a: „Nincs szemetesem” című varázsmondat segíthet a meggyőzésben). Kicsit macerás, előkészületet igényel, de jelentős papír- és műanyagmennyiség begyűjtését lehet ezáltal megelőzni.

5.
A papírtörlőt és a szalvétákat textilre cseréltem. A fólia használatát visszaszorítottam.

6.
Amit az elmúlt hetekben tanultam meg: a lejárt gyógyszerek a patikákban, használt sütőolaj a MOL-kutakon leadható.

7.
Komposztálni nagyon szeretnék, de szakemberek megerősítik kétkedő férjem véleményét, mely szerint a városi lakás második emeleti erkélyén ezt nem lehet megoldani – de keresem a megoldást. (Aki mégis gyűjtené a szerves hulladékot, több helyen is leadhatja Budapesten.)

Itt tartok most

Egy hónap alatt nekem ennyit sikerült beépítenem a mindennapokba, de az ötletek tárháza a házilag készített tisztító- és szépségápolási szerektől a lebomló fogkefén át az otthon előállított fogporig végtelennek tűnik.

Hulladékmentesen élni szemléletváltást, tudatosságot, előretervezést és szervezést igényel, de ha valaki követi Bea Johnson 5R-koncepióját, hamar rákaphat a dolog ízére. Ezek angolul a refuse, reduce, reuse, recyle, rot, vagyis magyarul utasítsd el, csökkentsd, használd újra, dolgozd föl, komposztáld.

 Fontos a sorrendiség is; elsőként ne is fogadjunk el semmilyen csomagolóanyagot, csökkentsük a fogyasztási cikkeink számát, használjuk többször ugyanazt a dolgot, hasznosítsunk újra, és komposztáljuk a szerves hulladékot.

Úri huncutság? Nem hinném...

És, hogy miért lesz ez az életmód olcsóbb? A csomagolásmentes vásárlás pénztárcakímélő(bb), a tervezett, tudatos vásárlással az impulzusvásárlás elkerülhető (ezzel még küzdök), így csökken a fogyasztás és a felhalmozás. Bea Johnson hetente egyszer vásárol be, és évente kétszer vesz – használt – ruhát. A szervezett életmód, a csökkentett bevásárlások, fogyasztás és shoppingolások miatt a szabadidő is megugrik.

Mindez hippi-életmód lenne, szimpla urizálás vagy nagyvárosi hipsztereknek való trendi vagányság? Szerintem egyik sem. A nagymamám az ötből legalább három R-t alkalmazott: piacról hordta üvegben a házi tejet, tejfölt, a cukros papírzacskókat a spájzban gyűjtötte, hogy utána gyümölcsöt küldjön nekünk benne, a felbontott borítékra még gyöngybetűkkel listázta a bevásárolnivalót, és komposztálta a kertben a zöldség- és gyümölcshéjat.

Egy ismerősöm szerint akkor érdemes ilyen erőfeszítéseket tenni, ha az emberek kilencven százaléka is csinálja. Tény, hogy ebben az esetben lehetne látványos eredményt felmutatni. De úgy gondolom, tartozunk annyival a környezetünknek, az utánunk jövő generációknak, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük, hogy ne terheljük még jobban az így is kizsigerelt bolygónkat.

A fentieken kívül mégis az fogott meg legjobban a hulladékmentes életmódban, amit Bea Johnson hangsúlyoz: a dolgok helyett az élményekre kerül a hangsúly, a fogyasztás és a birtoklás helyett a tapasztalás kerül a középpontba. Érdemes kipróbálni!

Trembácz Éva Zsuzsa

 

forrás: wmn.hu