Gyorsabban kellene közelítenünk a körforgásos gazdasághoz

  • 2018. április 25.
  • CsViki

Látványos változások történtek az elmúlt években a hulladékgazdálkodásban, de csak az intézkedések egy része volt sikeres, több jogszabályt mielőbb módosítani kell a szakmai képviselet vezetője szerint.

Bőven lesz teendője az új kormánynak a hulladékgazdálkodás terén, mert még a hatályos előírásokhoz képest is elmaradásban vagyunk például a hulladékok szelektív gyűjtésében és újrahasznosításában, miközben hamarosan a terület új, elfogadás előtt álló uniós előírásait is át kell ültetnünk a jogrendünkbe. És természetesen azoknak is meg kell majd felelnünk.

 

Nem energia-, hanem nyersanyagforrás

A hulladékgazdálkodás szabályozásának új fő irányát az Európai Unió körforgásos gazdaságra vonatkozó 2015-ös javaslatcsomagja fogalmazta meg, amelyet tavaly ideiglenes megállapodással már el is fogadtak.

„A javaslatcsomag a végletekig leegyszerűsítve az anyagkörforgás megvalósítását célozza. A települési és a csomagolási hulladékok tervezett újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására vonatkozó célértékek mellett ezt a célt kellene szolgálnia a települési hulladékok lerakására előirányozott 10 százalékos keretnek is. A célok elérése érdekében a hulladékgazdálkodási stratégiaalkotásban elsőbbséget kell adni az újrafeldolgozásnak a hulladékok egyéb, például energetikai célú hasznosításával, illetve ártalmatlanításával szemben” – mutatott rá a Világgazdaságnak Borosnyay Zoltán, a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) ügyvezető igazgatója.

Az újrafeldolgozáshoz megfelelő finanszírozást kell rendelni, és a másodlagos nyersanyagok piacának kibontakozását is támogatni szükséges.

A finanszírozással egyébként kevesebb gond lenne, ha a 2008/98/EK (Európai Közösség) irányelvnek megfelelően járnánk el. Ez ugyanis arra ösztönöz, hogy az adott hulladék kezelési költségeit a hulladék birtokosa vagy a hulladékot előidéző termék előállítója viselje. E teherviselés Magyarországon jórészt a környezetvédelmi termékdíj befizetésén keresztül valósul meg. A környezetvédelmi termékdíjas rendszer azonban nem alkalmas a körforgásos gazdaságra történő átállás támogatására. Az elmúlt időszakban probléma volt a termékdíjak nem elégséges, nehézkes és több szempontból is célszerűtlen közbeszerzési eljárások keretében, akár több mint egyéves csúszással történő visszaforgatása. Szerencsére ezt a szaktárca is látja.

A közelmúltban Búsi Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) zöldipari támogatások kezeléséért felelős helyettes államtitkára is azt mondta, hogy több pénzt kell szánni az ágazatra. Ezért az FM és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) javaslatcsomagot készít elő, amelyben 2019-re a mostani támogatások 60 százalékos megemelését célozzák meg.

Ígéretes a jövőre nézve az is, hogy egy kivételével az idén április 15. előtt megjelentek a termékdíjas pályázati kiírások.

Ugyanakkor a HOSZ igazgatója szerint át kellene alakítani a visszaosztás rendszerét is, vagyis a befolyó termékdíjnak legalább a felét az érintett hulladék tényleges hasznosítására, illetve a hasznosításban történő közreműködésre (gyűjtés, szállítás, kereskedelem, előkezelés) kellene fordítani normatív alapú támogatások formájában.

 

 

Körforgásos gazdaság

 

 

Újra kellene gondolni a „koordinációt”?

Amióta megváltozott a közszolgáltatói haszonanyagok feletti tulajdonviszony és a vonatkozó feladatok finanszírozása, jellemzően rosszabb minőségű és kevesebb haszonanyag került az újrahasznosítókhoz a HOSZ tapasztalatai szerint. Így viszont kérdéses, hogy a települési hulladékok hasznosítói hozzájutnak-e közszolgáltatói forrásból annyi és olyan minőségű haszonanyaghoz, amennyiből teljesíteni tudják a termékdíjas szolgáltatásvásárlási vállalásaikat.

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a 2012-es piacszabályozás sem, amely közszolgáltatás alá vonta a magánszemélyek és a költségvetési szervek szelektív települési hulladékainak gyűjtését. Mint egy 2016-os szakmai napján a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. közölte, a települések 28 százalékában a közszolgáltatók nem gyűjtik szelektíven a hulladékot, 22 százalékában elvben igen, gyakorlatilag nem, mert nincs rá pénzük. Az FM adatai alapján pedig az ország 3154 településéből csak 1250 helyen rendszeres a szelektív gyűjtés. Ráadásul a budapesti közszolgáltató 2015-ös adatai szerint a fővárosban a vegyesen gyűjtött és jelenleg is elégetett vagy lerakott települési hulladék 37,5 százalékát anyagában lehetne hasznosítani. Mindeközben a hulladékhasznosítók azt tapasztalják, hogy a házhoz menő, elkülönített gyűjtések keretében gyűjtött műanyaghulladék akár 50-60 százaléknyi idegen anyagot tartalmaz.

Vagyis meglehetősen gyenge a közszolgáltatói szelektív gyűjtés hatékonysága. Változást a területre vonatkozó jogszabályok módosítása és egyebek között az hozhatna, ha legalább a költségvetési szervek körében a piaci szolgáltatók is részt vehetnének a feladatellátásban.

Ugyanakkor kedvező, hogy – az FM közbenjárására – nem lett semmi a hulladéktörvény tavaly áprilisban kezdeményezett módosításából, amely megszüntette volna az iskolai papírgyűjtési akciókat. Negyed évszázados múltra visszatekintő óriási tudatformáló jelentősége van, hogy a piaci szolgáltatók bevonásával az iskolák évente kétszer papírgyűjtő akciókat szervezhetnek. A módosítás véget vetett volna annak is, hogy a természetes személyek (a közszolgáltatási díj megfizetése mellett) piaci cégeknek adhassák le a szelektíven gyűjtött települési hulladékaikat.

Kicsit furcsára sikeredett viszont a hulladéklerakási járulék szabályainak módosítása. A járulékmentes hulladékok köre ugyanis a hulladékhierarchiának, illetve a javaslatcsomagnak ellentmondóan bővült az energetikai hasznosításból visszamaradó hulladékokkal, miközben immár olyan hulladékok után is lerakási járulékot kell fizetni, amelyek anyagában történő hasznosításból maradnak vissza. Az utóbbi azért is baj a HOSZ igazgatója szerint, mert ellentétes az eredeti jogalkotói céllal, hiszen nem az újrafeldolgozásra ösztönöz, hanem gyakorlatilag azt szankcionálja.

 

Nem segít mindenütt az EKÁER

Gondja a szakmának az is, hogy szinte kivétel nélkül hosszúk és költségesek a tevékenységükhöz kapcsolódó engedélyezések. Sok erőforrást vesz el az EKÁER (elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszer), az útdíj, a belföldi és külföldi hulladékszállítás, a fémkereskedők napi és havi jelentése, a környezetvédelmi termékdíjas támogatások elszámolásának adminisztrációja, de vannak további jelentési kötelezettségek is (például Intrastat, AKO-sorszám, EHIR).

Üdvözölnék az ezekben lévő párhuzamosságok felszámolását és azt, ha a hulladékok kikerülnének az EKÁER hatálya alól.

Az EKÁER ugyanis az áfacsalások visszaszorítását célozza, de mivel a hulladékokra 2006 óta fordított áfa vonatkozik, ebben a körben áfacsalás nem is lehetséges. Igaz, egy 2015-ös NGM-rendelet a hulladékok kisebb részét már mentesítette az EKÁER alól, mégpedig a bejelentésköteles hulladékszállítás keretében szállított, illetve a fémkereskedelmi engedélyköteles termékeket.

 

Jó lépés volt

– A fémkereskedelem fehérítése

– Az uniós ajánlás követésének megcélzása

– Javaslat készült a támogatások 2019-es növelésére

 

Üdvözölné a szakma

– Az adminisztráció, engedélyezés egyszerűsítését

– A központosított települési hulladékgazdálkodás újragondolását

– A termékdíjak nagyobb arányú visszaforgatását, a termékdíjas rendszer átalakítását

 

Kedvező, hogy visszaszorult a fémek fekete- és szürkegazdasága a fémkereskedelmi törvény 2013-as szigorításával. Ezzel párhuzamosan azonban megugrott és körülményesebbé vált a fémkereskedők adminisztrációja is. Egy új szankció alkalmazásával még rendkívüli kockázat vállalására is kényszerültek: ha ugyanis meghatározott jogsértések miatt négy éven belül másodszor is bírságot kapnak, a hatóság a fémkereskedelmi engedélyük visszavonásával vagy módosításával az érintett telephelyen megszüntetheti az engedélyköteles tevékenység végzésének jogosultságát. Márpedig az ilyen módon túlszankcionált adminisztratív hibákat a fémkereskedők nem tudják teljesen kikü­szöbölni.

„A hulladékgazdálkodási magán­szektornak készülnie kellene a körforgásos gazdaságra történő átállásra. Ehhez egyrészt a hazai hulladékgazdálkodási cégeknek stabil és legalább középtávon is tervezhető jogi és gazdasági környezetre lenne szükségük, arra, hogy az ágazatban már 2011 óta tartó átalakítási folyamatban lássák a biztos helyüket, ideértve a több monopóliummal is felruházott közszolgáltatás és a versenyszektor szakmai alapokon nyugvó elhatárolását. Másrészt az EU más tagállamainak hasznosítóival való versenyben maradáshoz, a hazai hasznosítói ipar fenntartásához és fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek lennének állami iparfejlesztési források. Ezen az FM dolgozik, így az idén várhatóan a termékdíjas rendszerben 1,2 milliárdos iparfejlesztési forrás áll majd rendelkezésre. Ennél azonban több pénz kell ahhoz, hogy Magyarország meg tudja kísérelni az uniós javaslatcsomag által kitűzött célértékek teljesítését. Ez a hulladékgazdálkodási magánszektor cégei mellett elsősorban Magyarország alapvető érdeke” – hangsúlyozta még a HOSZ igazgatója.

 

Forrás: vg.hu