Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 19 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gondok a kommunális hulladékégetővel - HuMuSz vélemény

  • 2004. december 19.
  • humusz
A Greenfo beszámol arról, hogy nagy gondok vannak a rákospalotai kommunális hulladékégetõ rekonstrukciójával. Illés szerint gond van Rákospalotán Az MTI-tõl átvett hír a végén leszögezi: "A megoldás az, hogy minden háztartóstól szelektív módon kell összegyûjteni és elszállítani a hulladékokat, a mûanyagokat pedig külön kell kezelni." Megvan errõl a véleményünk...
A cikk levonja hát a tanulságot: megint a szelektív hulladékgyűjtés a megváltás.
A szelektív hulladékgyűjtés tüneti kezelés. Nem mondjuk, hogy haszontalan dolog, de a fő prioritás a hulladék keletkezésének megelőzése kell, hogy legyen.
Ha kiépülnek költséges hulladékkezelési megoldások (úgyismint: óriási hulladéklerakók, regionális hulladékégetők, szelektív hulladékgyűjtő szigetek és udvarok valamint az ezeken alapuló nagy kapacitású háttéripar), akkor évtizedekig senki nem fog hulladékmegelőzésről beszélni sem....
Abban leszünk érdekeltek, hogy sok-sok hulladékkal tápláljuk a kiépített csővégi megoldásokat kínáló technológiákat.

Így lehetséges, például az, hogy a kiépült német égetőhálózat etetéséhez Nápoly és Milánó kommunális hulladékát is keresztül kell szállítani egész Olaszországon. Dübörgő-légszennyező, autópályákat követelő kamionokat, érdektelen nápolyiakat-milánióiakat és az égetés 'áldásaival' sújtott németeket eredményezve...

Ezért fordulhat elő egy még cifrább eset. Egy önkormányzat (történetesen Edmonton városa) az égetőt üzemeltető céggel szerződést kötött arról, hogy pl. 30 éven át évi 100.000 tonna kommunális hulladékot eléget. Polgármester örül, hogy megszabadul a hulladékprobléma nyűgjétől. Majd két év múlva (mikor kevesebb a rendezvény, környezettudatosabb a fogyasztó, stb.) csak 80.000 tonna kommunális hulladék keletkezik, akkor az önkormányzatnak két lehetősége van, hogy teljesítse az égetővel kötött szerződését:
- vagy ki kell fizetnie az égetésre át nem adott mennyiséget az égetős cégnek (20.000 tonna után)
- vagy (20.000 tonna) hulladékot importál valahonnan...
(Ki fog ezek után hulladékcsökkentésről/minimalizálásról beszélni??? Agyrém!)

Egy évtizede mondjuk, hogy
1. először is csökkentsük a hulladék mennyiségét, amennyire csak lehet;
2. ha valamit nem lehet már elkerülni, akkor azt használjuk átalakítás nélkül újra, ahányszor csak lehet;
3. ha már újrahasználatra sem alkalmas, akkor anyagában hasznosítsuk, ameddig csak lehet;
4. ha ezt sem lehet, akkor égessük csak el;
5. és amit égetni sem lehet, azt helyezzük el hulladéklerakón.

A fontossági sorrend betartása érdeke a lakosságnak, aki finanszírozza adójának befizetésével a beruházásokat és ez az érdeke a környezetnek, hiszen hulladékmegelőzéssel energiát és nyersanyagokat takaríthatunk meg, valamint ezek és a hulladék utaztatásával járó környezetterhelést is megspórolhatjuk.

Ám a megelőzés nem érdeke a minél hamarabb hulladékká váló termékeket készítő és a lakosságnak ezt jó áron eladó gyártó és kereskedelmi cégeknek, illetve a hulladékkezelésért közpénzeket kapó cégeknek sem.
És nem érdeke azoknak a politikai erőknek sem, aki a tőkeerős hazai és nemzetközi cégektől támogatást remél,s cserében a csővégi hulladékkezelési megoldások kiépítését támogatja.

Vagyis az MTI hír utolsó mondatával egyáltalán nem értünk egyet, mert szerintünk
A MEGOLDÁS: FŐVÁROSI ÉS ORSZÁGOS HULLADÉKCSÖKKENTÉSI STRATÉGIÁT MEGALKOTNI,TÁRSADALMI VITÁT MEGTARTANI, ENNEK ALAPJÁN AZT ELFOGADNI, MAJD AZ ÖSSZES JOGSZABÁLYUNKBA BEÉPÍTENI!