Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Békák az üvegben

  • 2007. április 04.
  • humusz
kalas_120Mint tudjuk, a jogi szabályozás nem önmagában áll, hanem a társadalomban élõ más normákra támaszkodik. Ha az utóbbiak változnak, a jog igazodik, és saját kereteit feszegeti. A magamfajta érdeklõdõ jogász pedig segít neki ebben. Hátha… Dr. Kalas György jegyzete


Itt van például ez a szórólap. Rajta egy óvodás korú fiúcska a befőttes üvegben egymásra szorult békákat bámul – ami a szórólap szerint egyfajta gyermeki szórakozás. A tevékenység alternatívájaként (másfajta szórakozásként) a reklámozó cég (FiberNet Kommunikációs Zrt.) az internet előfizetést jelöli meg. „Szórakozni másképp is lehet”– tudatja a szlogen, ezzel hívja fel a figyelmet a reklámozni kívánt árújára, az internetes programcsomagokra. A szórólap nyilvánvaló üzleti célja az akciós szolgáltatások népszerűsítése, új előfizetők toborzása. Azonban portékáját, („a virtuális szórakozást”) a reklámozó szerintünk aggályos módon próbálja eladni a potenciális ügyfeleknek. A reklámmal szemben a Hulladék Munkaszövetség eljárásokat indított. Azt szerettük volna kideríteni, hogy az alapos aggályaink valójában mennyire „jogosak”?

beka_400

Visszatérve a jogelmélethez: a reklámok jogi megítélésénél a hatóságnak a reklám által közvetített képi és verbális információkból, valamint a társadalom által általánosan elfogadott erkölcsi normákból kell kiindulnia (ezt a Legfelsőbb Bíróság mondta). Az első problémánk például éppen nem jogi megközelítésű. A képen lévő fiúcska láthatóan a szabad ég alatt tartózkodik, és az élő természet egy darabkájával ismerkedik. Ami alapjában véve jó (tekintsük el attól, hogy a tudatlan reklámozó szerint ezt így kell csinálni). Az izgató kérdés mégiscsak az, hogy milyen veszélyt hordoz magában, ha a bimbózó emberek érdeklődését a természeti környezet megismerése, megtapasztalása helyett már gyermekkorban a virtuális világba irányítják? Miféle értékrendet, milyen „szórakozást” programoz beléjük a reklámmal felkínált másik lehetőség? A felvilágosultabb szülők, a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok és a fogyasztói társadalom hülyeségeire különösen érzékeny környezetvédők pont ettől a szórakozástól féltik a jövő generációt. Nem véletlenül, hiszen a gyermekpszichológusok már sok-sok éve figyelmeztetnek: a korai netfüggőség torzítja a testi, szellemi fejlődést. A szórólap pedig pont ebbe az irányba tereli a nyiladozó értelmet.
Az, hogy a veszély felvetése alapos, ma már jogszabályban is megjelenik. Ha ez a reklám plakáton, iskolában jelenne meg, az nyilvánvalóan jogsértés lenne. Nem kis részben éppen a Humusznak köszönhető, hogy ma már az oktatási intézményekben – fő szabály szerint – tilos a gazdasági reklámtevékenység. Jelen esetben azonban nem erről, hanem (feltehetően) postaládákba dobált szóróanyagról van szó.
Akkor közelítsünk talán a reklámhoz jogilag, és értékeljük azt, hogy mit keresnek a békák a befőttesüvegben? Ismert ugye az az alapeset, mikor egy béka kiváltja a vállalkozói igazolványt, létrástul bemászik egy befőttesüvegbe, és attól kezdve meteorológia menedzsernek adja ki magát. Igen ám, de itt két szorongó békáról van szó, akik nem valószínű hogy önként ugrottak volna az asztalon lévő befőttes üvegbe, és zárták volna magukra a fedelet. Vagyis tényálladékilag felmerül az erőszakos besegítés esete. Adódik a kérdés is, hogy vajh milyen megközelítésben tekinthető szórakozásnak élő (védett) állatok befőttes üvegbe passzírozása. Szabad-e egy terméket ilyen látvánnyal reklámozni?
Az állatok „kíméletüket nem biztosító módon való elhelyezése”, erőszakos helyzetben való tartása általában is ütközik az állatvédelemi törvény előírásaival /1998. évi XXVIII. tv. 6. §/.. Jelen esetben fokozza a tényállást az, hogy az eredeti élőhelyükről erőszakosan eltávolított (engedély nélkül befogott) védett állatokról van szó – ami a természet védelméről szóló törvény által külön is tiltott tevékenység /1996.évi LIII. tv .43.§ (1) bek./, ezért természetvédelmi bírság kiszabását és szabálysértési eljárás lefolytatását vonhatja maga után /a természetvédelmi törvény 80.§ (1), illetve a 1999.évi LXIX. tv. 147.§ (1) bek. alapján/.
Védett állatok kínzó állapotban való tartása tehát jogsértés – ilyen állapotot szerintünk reklámban sem szabad fogalmilag összekapcsolni a szórakozással. Mivel az ilyen magatartásra való ösztönzést szerintünk a reklámtörvény is tiltja /Grtv. 4.§ (2) bekezdés b.) pont/, ezért reklámfelügyeleti eljárásokat indítottunk.
Az erkölcsi norma szakmai megfelelőséget vizslató Magyar Reklámszövetség bizottsága szerint jelen esetben reklámetikailag minden rendjén van. Az első fokon eljárt fogyasztóvédelmi hatóság sem talált jogsértést. „A hirdetésről nem állítható, hogy az ábrázolt kétéltű üvegbe zárására ösztönözne”,… „annak vizsgálata pedig, hogy milyen körülmények között került az üvegbe, nem tartozik a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség hatáskörébe”.
Azt, hogy hogyan kerültek a kétéltűek az üvegbe, a Felügyelőség tényleg nem tudhatja. Talán ha megkérdezné a reklámozót, a reklámszolgáltatót vagy a reklám közzétevőjét (egyetemleges felelősség). Fellebbezésünkben ezt kezdeményeztük ugyan, de az előzmények ismeretében nem nekünk áll a virtuális zászló. Ezt a békát alighanem megint a környezetvédőknek kell lenyelnie.
Kalas György