Alapanyag ismeret az öko jegyében 1.

Az alábbi írást a stílusökológia.blog.hu szerzőjének köszönhetjük.

Miért érdemes odafigyelni, hogy milyen alapanyagból készülnek ruháink? Mi a különbség a természetes alapanyag és az öko-, vagy akár recycling alapanyag között? A természetes mindig jobb, mint a mesterségesen előállított?

Szeretném megismertetni Veletek egy három részes sorozatban a textilipari alapanyagok és késztermékek gyártása során felmerülő, környezetvédelmi szempontból fontos pozitívumokat és negatívumokat, hogy jobban megértsétek, miért is annyira fontos, mit viselünk magunkon.

Ebben az első fejezetben a pamutról lesz szó, mert ez szemlélteti legjobban azt az ellentmondást, hogy nem mindig az a legjobb, amit a legtermészetesebbnek gondolunk.

Sajnos a természetes eredetű szálak nem jelentenek garanciát arra, hogy amit viselünk, az teljesen natúr, főleg nem biominőségű. Sőt, előállításuk során sokszor több vegyszer jut környezetükbe, mint az eleve ipari körülmények között előállított textil alapanyagok esetén. Az alábbiakban olyan gyártási folyamatokkal szeretnélek Benneteket megismertetni, amelyek megfontolandó szempontot képezhetnek az ökotudatos ruhavásárlás során.
1., Pamut

Azt talán a legtöbben tudjátok, hogy a legjobb tulajdonságokkal a pamutból készülő ruhadarabok rendelkeznek. A pamut rendkívül jó fiziológiás adottságai (jó nedvszívó, nem irritáló, kellemes viselet stb.) és változatos feldolgozási módja miatt a legnépszerűbb alapanyag. Pamutszövetből felsőruházat (szoknyák, ruhák, nadrágok, kabátok), vagy kötött, hurkolt pamutfonalból leggyakrabban alsóruházati darabok (póló, fehérnemű, zokni, harisnya) készíthetők. Ebből következik, hogy mindennapi viseletünk alapdarabjait képezik a pamut termékek.

Mi a különbség az biopamut és a hagyományos pamutból készült ruhák között? Mi a baj a hagyományos alapanyagokkal?

Már a pamut alapját adó gyapot termesztésénél kezdődik a probléma. A gyapot nagyon kényes növény, ezért annak védelme érdekében igen sok növényvédő szert kell alkalmazni, amelyek viszont környezet- és egészségkárosító hatásúak. Egyes kártevők ellen a gyapot magjának csávázásával védekeznek a termesztők, más fertőzéseket, kártékony rovarokat pedig permetezéssel iktatnak ki (a hagyományos gyapotot 14-szer permetezik.)

Léteznek genetikailag módosított gyapotfajták is, amelyek kevésbé igénylik a vegyszerek használatát. A világ gyapottermesztő területeinek mintegy 40–45%-án már ilyen gyapotültetvények vannak (főként USA, Ausztrália és India területén). Ugyanakkor ezek az eljárások sem 100%-os hatásfokúak. A génmanipulált gyapotot a rovaroktól egy, a növénybe "betelepített" bacillus (Bacillus Thuringiensis, Bt), méregtermelő génje hivatott megvédeni, de sajnos erre a rovarok egy bizonyos idő után immunissá válnak, ezért ez a megoldás sem hoz tartós eredményt.



 
A biopamut előnyei

    Az ökológiai gazdálkodású gyapotföldeken nem szabad sem genetikailag módosított gyapotot termeszteni, sem bármiféle mérgező anyagot használni, így növényvédő szereket sem. Helyette a szerves trágyázás, növényvédelem, tisztán biológiai eljárások, kézi betakarítás, a talaj megújulása érdekében vetésforgó alkalmazása a megfelelő eszköztár.
    Nagy figyelmet szentelnek az időjárás alakulásához mindig igazodó öntözésnek. A gyomokat nem vegyszerekkel, hanem kézi munkával irtják (ez a pamut árát nyilván emeli, de valamit valamiért, ugye...).
     A biopamutból készült késztermékek nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat.  Az alapanyagot növényi és ásványi eredetű anyagokkal festik, nem tartalmaznak nehézfémeket, formaldehidet, ami különösen allergizáló hatású.
    A gyártás során az alapanyagokon nem megy végbe semmilyen szintetikus, vegyi textilképzési folyamat. Nem használnak optikai fehérítőket.
    A kész ruhadarab kiegészítőire ugyanúgy figyelmet fordítanak, a biopmaut ruhákon a cipzárak és patentek króm- és nikkelmentesek.

A biopamut esetében szigorú feltételekhez kötik a megkülönböztető jelzés engedélyezését. Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy egy vásárolt termék valóban biopamutot tartalmaz, a hivatalos tanúsító intézmények emblémáját (logóját) kell keresnünk a címkén. Ezekre a minősítésekre a későbbiekben még kitérünk.