Hogyan tudom elérni, hogy csak annyi szemétdíjat fizessek, amennyi hulladékot megtermelek?

1. A kérdés lényege, hogy a települési szilárd hulladékot kezelő közszolgáltató rákényszeríthető-e, rávehető-e egy olyan díjrendszer alkalmazására, amely figyelembe veszi az ingatlanon élő személyek számát és az ott termelődő hulladék mennyiségét.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a közszolgáltató nem tudja meghatározni a közszolgáltatás díját, mivel az önkormányzati hatáskör (a 2000 évi XLIII.-as törvény alapján). Tehát az önkormányzatnál kell kezdeményezni, hogy a díjak megfelelőbben tükrözzék az egyes különleges helyzeteket, melyek az egyes ingatlantulajdonosoknál előfordulhatnak (ilyen például az üdülőövezetek kérdése). Egy alkotmánybírósági határozat értelmben a „közületi díjmegállapítás (szemétszállításra használt edénytérfogat + gyűjtési gyakoriság) már alkalmas a szemét ténylegesen elszállított és ártalmatlanításra kerülő munkamennyiség, mint szolgáltatás, és az ehhez kapcsolódó díj, mint ellenszolgáltatás arányosságának megállapítására. A közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatás díjfizetési kötelezettségének meghatározása, vagyis a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. (...) Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díj megállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi". (48/2000. (XII. 18.) AB határozat)

Másrészről viszon az ombudsman kimondta, hogy egyes, az önkormányzatok és a közszolgáltatók között kötött szerződések "visszásságot okoznak az Alkotmányban deklarált jogállamiság és az abból eredő jogbiztonság követelményével és azzal az ugyancsak az Alkotmányban rögzített rendelkezéssel összefüggésben, mely szerint a helyi képviselő-testület rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az adott esetben ez azt jelenti, hogy a rendelet azzal, hogy a 110 és 120 literes gyűjtőedény mellett a kevesebb hulladék elszállítását igénylő lakosok számára nem biztosítja a kisebb űrtartalmú szemétgyűjtő edényt, és ezzel az arányos díjfizetés lehetőségét, nem felel meg a magasabb szintű jogszabályokban, így a Hgt.-ben és a kormányrendeletben foglalt, szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága követelményének." (jelentés az OBH 1909/2006. számú ügyben).

2. Ami a kérdés közegészségügyi vonatkozásait illeti, ma Magyarországon hatályban van egy egészségügyi miniszteri rendelet, a 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről. Ennek 5. § (2) bekezdése kimondja: "A bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékot az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 10. §-a (2) bekezdésének 1. és 2. pontja szerinti nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani." Ez abból a vélelemből fakad, hogy a háztartási hulladék tartalmaz bomló szerves anyagot – márpedig ez a feltételezés az esetek túlnyomó részében igaz.

Ennek alapján ha az önkormányzat előnyben kívánja részesíteni azokat, akik kevesebb háztartási hulladékot termelnek, akkor sajnos nem alakíthat ki egy olyan rendszert, amiben a háztartási hulladékot a heti egy alkalomnál ritkábban szállítják el, mivel ez ellentétes lenne a közegészségügyi szabályozással.

A fentiek értelmében a helyi hulladékszállítási rendeletet érdemes áttanulmányozni, és az abban meghatározott legkisebb ürítési gyakoriságot és edényméretet igényelni a közszolgáltatótól.